A fájdalom tanít. Ha a jó szóra nem hallgatsz, őt hozza el neked az élet, hogy ébredj, hogy tanulj végre!És a „happy end” természetesen attól is függ, hogy éppen hol hagyod abba a történetet. Jobb a séta egy baráttal a sötétben, mint egyedül a fényben.Milyen baráttal?Az ember nem helyekhez, hanem személyekhez kötődik. Valamit rosszul tudni rosszabb, mint nem tudni.De én nem tudom,és ezerszer rosszabb nem tudni mint rosszul tudni....inkább rosszul akarom tudni mint sehogy:\ Rengeteg ember próbálta már megfogalmazni, kiket is nevezünk barátnak. Sokan azt hiszik, hogy ugyanaz mint a haverok, pedig ez teljesen más. A haverokkal jól érezheted magad, a haverokkal hülyéskedhetsz, a haverok veled együtt nevetnek. A barátokkal is megteheted ezeket, de ők nem csak a boldog perceken osztoznak veled, hanem a szomorúakon is.. Amikor minden erőddel azon vagy, hogy ne mutasd ki a külvilágnak, hogy belül szomorú vagy, és csak mosolyogsz, ők akkor is tudják, hogy valami nincs rendben. Ők soha nem hazudnak neked, és pont azért vannak, hogy melletted legyenek mindig. Ők készen állnak arra, hogy megvigasztaljanak téged ha szükséged van rá, és, hogy te is adhass nekik valamit magadból. Ők soha nem fordulnak ellened, és mindig kiállnak melletted. Elég ha csak a szemedbe néznek, és tudnak mindent. Nem hagynak magadra amikor nagyon egyedül érzed magad, és a legfontosabb: Ők nem foglalkoznak azzal, hogy mások mit gondolnak rólad, ők nem hiszik el rólad a hazug pletykákat, őrájuk örökre számíthatsz, mert ők az igazi barátok...Akivel van egy apró, elvarázsolt, külön kis világ. Ami csak a tiéd és csak az enyém; a miénk a kettőnké közös. Csak te érted, és csak én értem, csak mi. Ketten. Más senki ezen a földön...Nos te kinek neveznéd magad egy havernak vagy éppen barátnak? Nem vagyok boldogtalan, és szánalmat sem akarok kelteni senkiben. Vagyok, amilyen vagyok, s ennyivel meg is elégszem. Nagy vigasz, hogy van, akinek még nálam is rosszabb a sora. Lehetséges, hogy van Isten, de az adott történelmi pillanatban, s mindazok után, ami megtörtént velünk, ugyan mi jelentősége van ennek? A világ talán jobbá lett annál, amilyen? Igen, talán, de mivégre annyi kérdés? Sikerült megmaradnom, s noha a látszat csal, része vagyok az emberi nemnek.Valaha döntésképtelen voltam, ma már nem vagyok biztos benne.
Nem akarok úgy tenni, mintha nem fájna. Elviharzik mellettünk az élet és mi oda se bagózunk egymásra. Semmi közöm ahhoz az emberhez, akihez a legtöbb közöm kellene, hogy legyen. Még azt sem tudom, hogy ez csak nekem fáj-e ennyire.
A bizalom nem csak egy szó,
Mit kimondani is nehéz.
A bizalom egy törékeny kincs,
Mi nagyon könnyen odavész.
A bizalom egy hosszú út,
Melyen mi is végig megyünk
S hogy nehéz lesz-e járni rajta
Attól is függ, mi mit teszünk.
A bizalom a legnagyobb díj,
Mit másoktól kaphatunk
S bizony e ritka kincsért sokszor
Nagy árat adunk.
Bejegyzések
