2010. április 18., vasárnap
"..de most már tudom és érzem,hogy nélküled összedőlne a világ körülöttem.."
Ne tedd tönkre azt, amid van, arra vágyván, amid nincs!
Sosem hagyok fel annak a latolgatásával, hogy merre lehetsz - hogy újra feltámadsz-e egy másik világban, vagy már meg is tetted, hogy békében és szeretetben élsz-e valahol egy távoli országban, melyet én sosem keresek fel. De egy dologban biztos vagyok: biztosan tudom, hogy ha visszatértél, az első dolog, amit tettél, hogy arcodat a nap felé fordítottad.
Képtelen voltam elfogadni az elmúlást. Mindig is lázadtam ellene. Értetlenül álltam az emberek halandósága előtt. Miért teremtett minket az Isten, ha egy óvatlan pillanatban elragad bennünket a földről? Hogy tudnánk halálfélelemben teljes életet élni?
Ha meghalok
A sírkőmön jó lenne, ha ez állna:
"Remélem leklónoznak
És valóra válhat Frankeinstein álma".
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)