Sokat sírok mostanában. Bármikor, bárhol. Síelésen, buliban, otthon, az ágyban, egy film közben, ha mások veszekednek, ha csúnyán néznek rám, ha én nézek valakire csúnyán, ha a szüleim veszekednek, ha a bátyám nincs jól, vagy ha leszakad a gomb a kabátomról. Csak úgy, elkezd folyni, én nincs megállás. Mindig elbújok valahova, tartom az álláspontomat, hogy ha lehet akkor senki ne lásson sírni. De akkor sem értem, hogy miért pont most... Sokkal felszabadultabbnak érzem magam, mint az elmúlt évben bármikor. Egyszerűen idióta a szervezetem, vagy annyira jól hazudok, hogy még én sem veszem észre, hogy valami nincs rendben....