Elvileg kiskoromban(FB szerint...):->"Annyira édes voltál, hogy mindneki cukomérgezésbe halt meg melletted. Csak rá kellett nézni arra a huncut mosolyodra, és hopp, volt egy nyalóka a kezedben. Mézesmázos megfogalmazásod volt, talán ez az oka annak hogy 'ma se tucc nojmálisan iirni mert cukcsi wagy'.5 perc alatt besértödtél minden hülyeségen, és persze mindenki megsajnált amikor elkezdél bögni amiatt hogy elestél a szönyegen a májlitlipónijaidon."
Feminista vagyok, de héé: nem arról van szó hogy utálom a férfiakat.
Szerintem a pasik nagyszerűek! (csak azt gondolom, hogy a nők még jobbak ;)
Inkább elvesztegetném az életemet színleléssel mint hogy el kelljen felednem téged egy teljes percre
Boldoggá tesz az a tény, hogy mellettem vagy és láthatlak téged, de ha újra és újra csókolhatnálak, átkarolhatnálak, és ezzel összekuszálnám a dolgokat olyannyira, hogy ezzel mindent megkaphatok belőled, akármit, amit akarok, akkor boldogabb lennék. Az egy álomba illő pillanat lenne.
2010. május 4., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése